Vidéken élek

Valóban! Vidéken élek, mert ez Nekem régi vágyam volt, lévén falusi gyerek. Szeretem a friss levegőt a szabadságot és a közvetlen embereket. Itt mindenki ismer mindenkit és mindenki tud mindent mindenkiről, ami néha jó, de párszor terhes. Ez a vidéki élettel együtt jár. Természetesen sok minden változott itt is, csak az nem, hogy többet teszünk, mint egy panellakó! Tévedés ne essék, Nekem nincs semmi bajom a városiakkal, csak Én másképp akartam és akarok élni, nem beszélve a gyerekeim jövőjéről, de arról majd később. most úgy néz ki, akkor, mikor kiköltöztünk-közel 20 éve- akkor még jó volt falun élni. Persze most sem rossz, csak sok a hátránya, ami akkor nem volt.Nehezebben találunk munkát, mert nem akarnak utazási költségtérítést fizetni a munkaadók. Kevesebb időt töltünk otthon, mert van utazási idő, ami néha nem is kevés. Állatokkal és háztáji földdel rendelkezünk, ami időt vesz el mástól, de nem vagyunk puhányak és nem érezzük azt, hogy unalommal telített az életünk. Sok ismerősömtől hallom, aki panelban lakik, hogy bizony jó pár napja nem volt kint a lakásból, mert minek. Hát erre Én azt mondom: a jó levegőért. Persze embere válogatja. Van aki szereti a kényelmet és a nyüzsgést, Én nem. Drágább lett a vidéki élet, mert a szolgáltatók azt mondják: messze vagyunk a várostól, így minden vezeték drágább. Persze ez igaz is lehet, de ne büntessenek azért, mert nem vagyok hajlandó úgy élni, városon élni. Nekem csak az ajtón kell kilépnem és friss levegőn vagyok, ami a reggeli virágok és a mező illata. Egészségesebb a levegő és tisztább, bár mostanában sokat hallani a vidéki levegő szennyezettségéről is. Most pedig vissza a gyerekekhez, akik imádnak itt lakni, mert bárhol lehet játszani, nincsenek kitéve az autók forgalmának, biciklizhet, mert csak Ők vannak az utakon, Kergetőzhet, fogócskázhat, mert van hol és nem hiányzik nekik az aszfaltos pálya a bérházak között. Ismerik az állatokat, többen már maguk is tartanak párat, jó még felnőtt segítségével, de próbálkoznak. Tudják, hogy lába is van a csirkének, nem csak műanyag zacskója! Tisztában vannak a természettel, ismerik a körülöttük lévő fákat, bokrokat, virágokat. Természetes vízben lubickolnak nyaranta, mert nem kell medence, hiszen itt folynak folyóink, patakjaink, szinte minden településen található valamilyen tó, amelynek még tiszta is a vize. Az iskolában több idő jut egy-egy gyerekre, sokkal többet tudnak magyarázni a pedagógusok és jobban megismerve a nebulókat, valószínűleg jobb lesz a kapcsolat, ezáltal a tanulás szintje is. A mi iskolánkból sok eminens diák került ki és még mai napig is bárhol megállják a helyüket. Vidéken lehet beszélgetni, mert szóba állnak az emberek egymással. Miért is? Azért mert ismerik egymást. Tudják ki mikor, hol merre?! Ez a lényege az együttélésnek, de ez egyenlőre hiányzik a városi életformából, tisztelet a kivételnek. Egészségesebben élünk, pedig nem járunk Wellnessbe és nem költünk súlyos pénzeket konditermekre és masszázsszalonokra. Lehet, hogy a divat szerinti öltözet Nálunk kicsit később jelenik meg, de ez legyen a legnagyobb bajom. Lehet, hogy nem tudok megfelelően értékelni egy éttermi vacsorát és annak hangulatát, de ismerem a házi ízeket. Nem vágyom olyan helyekre, amik unalommal telítettek, de azért is mennek, mert sikk! Tudom viszont értékelni a földet, annak minden változatát. Értékelem az állatokat és annak ellenére, hogy megeszem Őket, mindig tisztelettel bánok Velük. Több mindent tanulok az élettől vidéken, mint városon. Tudom, mert mindkettőt kipróbáltam. Lehet, hogy néhány helyen drasztikusan és nyersen fogalmaztam, de ez a valóság, viszont még egyszer mondom: Tisztelet a kivételnek. Szeretném hinni, hogy egyszer a vidéki élet is élhetőbb lesz, mert most kissé lemaradásban vagyunk. Szeretném, ha egyszer azért dolgoznánk, hogy Mi is hasonszőrűnek érezhessük magunkat városi honfitársainkkal. Lemondani viszont semmiképpen nem mondunk le erről a vidéki életről, mert ez így ahogy van, nagyon jó és élhető, még a sok hátránya ellenére is. Mondhatják, hogy vidéki Parasztok, kit érdekel? Ma már Mi is vagyunk olyan tájékozottak, mint a városiak és infrastruktúrában utolértük a várost, pedig nem volt könnyű. Elmondhatjuk, hogy a világ minden vívmánya elérte a falut, pedig ez sem volt kis dolog. A mi családunk életéből nem hiányzik szinte semmi, bár néha eszünkbe jutnak a városi esték, mikor a TV előtt ültünk és váltogattuk a csatornákat, mert semmi jót nem találtunk. Mi itt falun nem nagyon érünk rá csatornákat váltogatni, de azért a híradó és pár sorozatfilm után elbeszélgetünk munkatársainkkal a munkahelyeken. Persze van ennek az életformának negatívabb oldala is, de olyan elenyésző, hogy említést sem érdemel. Azért, ha valaki úgy gondolja, írja meg és vitatkozhatunk, mert a kommunikáció a társadalom alapja. Addig viszont még kiélvezem a sok pluszt, amit kapok a falutól és próbálom elhitetni másokkal, hogy falun is lehet élni, bár nem olyan egyszerű, mint régebben volt!