Sikerült! Elvégezte egyik ismerősöm a nevelőszülői tanfolyamot.Meg kapta a működési engedélyt és várta, hogy gyermeket helyezzenek ki. Persze ez sem egyszerű, mert sajnos még mindig működik a bürokrácia. Aztán egy nap.... Telefonáltak, hogy mehetek ismerkedni. Persze vegyes érzelmekkel vágtunk az útnak, de végre történt valami sok hónap eltelte után. Bent az otthonban aztán jött a meglepetés, mert csak cigány származású gyermeket akartak hozzá kihelyezni. Nem is értem miért lepődött meg ennyire, hiszen a bentlakók 70 % a cigány származású és még nem okozott gondot senkinek(tudomásom szerint) a gyermekek felnevelése. Vannak problémák, de ezek elsősorban a szülőktől ered. Egyszóval ismerősöm elkerekedett szemekkel mondta, hogy Ő bizony nem erre számított és neki már nincs is nagyon kedve nevelőszülőnek lenni. Hát ez nagyon rosszul érintett, tudniillik Én voltam, aki beajánlottam Őket/férjével/, hogy nevelőszülők legyenek, mert úgy ítéltem meg, hogy alkalmasak rá. Győzködni meg rábeszélni senkit nem fogunk a nevelőszülőségre, de tudomásul kell venni, hogy a gyerek mindentől függetlenül gyerek és kevés esettől eltekintve, mindig olyanná válnak, amilyenné nevelik Őket. Persze ez ha más kultúrában történik, akkor más lesz a gyermek is, de ez természetes. ismerek olyan nevelőszülőt, aki rendszeresen viszi gyermekeit roma rendezvényekre, mert neki fontos, hogy a nevelt gyerekei ne veszítsék el hovatartozásukat és ne felejtsék el kultúrájukat. A nevelőszülő, véleményem szerint, akkor nevelőszülő, ha korra, nemre, faji hovatartozásra tekintet nélkül végzi munkáját, egyformán neveli a rábízott gyermekeket, mindent megtesz annak érdekében, hogy gyermekei a lehető legjobb körülmények között nőjenek fel. Természetesen mindezt díjazás fejében, de "Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen". Nos ez a díjazás is megér egy blogbejegyzést, de nem most. Egyszóval nem választottunk k gyermekeket, de ígéretet tettünk, hogy ha megfelelő kisgyereket találnak, akkor jövünk. Hát ez sosem fog elkövetkezni, remélem. Most, hogy szembesültem ismerősöm döntésével. bizony Én nem keresném többet. Egész tanfolyam alatt arról beszéltünk, hogy milyen a gyermekek összetétele az állami gondoskodásban és a végén úgy tesz, mintha semmiről nem tudott volna. Számtalan alkalommal járt a lakásunkon és sosem dugtuk gyerekeinket el előle, sőt bizonygatta, hogy milyen aranyosak ezek a gyerekek, annak ellenére, hogy cigányok. Persze Ő is tudta a konfliktusainkat a szülőkkel, de sosem történ komoly összetűzés, inkább csak kiabálás a házunk előtt, aminek aztán rendőri intézkedésre vége szakadt. Persze ez sem elfogadható, de benne van a pakliban. Ettől a gyerek még gyerek marad és kutya kötelességem felnevelni, ha elvállaltam. persze vannak extrém helyzetek, amiket már nehéz kezelni, de addig is mindent meg kell próbálni, akár szakemberek segítségével is. Azt meg, hogy végigcsinálok egy tanfolyamot, tudatosan készülök egy szép és hasznos hivatásra, majd a célban eldobok mindent, mit addig tanultam, nem lehet magyarázni és nem is érdemes. Nekem ismét egy tanulság az életben, ugyanakkor motiváció, hogy csináljuk, míg bírjuk!