Vasárnap délelőtt dolgoztam 24 órás telepőri szolgálatban, mikor délelőtti órákban meglátogatott a főnököm! Na de jó-gondoltam, hiszen vártam a fizetésemet. Ekkor Ő megkérdezte, hogy mit akarok előbb tudni? A jó hírt vagy a rosszat. Mondtam neki, hogy kezdje a rosszal. Erre Ő: Felmondok Neked január 31-i hatállyal!
Aztán miért? kérdeztem. Nem jól dolgoztam? Nem erről van szó, hanem az a helyzet, hogy van egy nyugdíjas katonatiszt ismerősöm, aki munkát keres és úgy gondoltam, felveszem a helyedre! Hát ez csak vicc-gondoltam és megkérdeztem a főnökömet, hogy talán nincs megelégedve a munkámmal? De meg vagyok és semmi bajom Veled, csak kell a barátomnak a hely! Hát mit ne mondjak, köpni-nyelni nem tudtam. Nekem ott van az öt gyerek,akit el kell tartani, Ő meg felvesz a helyemre egy nyugdíjast, akinek van 130.000 Ft nyugdíja. Ez a világ járja mostanság. Mondtam neki, hogy rendben van és remélem, hogy egyszer visszakapja az élettől, amit most Velem művelt! Este, mikor ment haza az üzem igazgatója, megkérdezte, hogy miért jött a főnököm?! Én elmondtam neki, hogy miért, erre Ő: Fel a fejjel, majdcsak talál valami munkát! Kérdeztem Tőle, hogy nem tudna szólni az érdekemben? Erre azt felelte, hogy nagyon jól cselekedett a főnököm, mert Ő válogathatja meg a munkatársait! Hát ennyit a kizsákmányolásról és a kapitalizmusról! Remélem Őket is utoléri a végzetük, hamarabb, mint gondolnák. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyet akartunk Mi 20 évvel ezelőtt. Dühös vagyok és tehetetlen, de nem adom fel és ha tehetem minden nap imádkozom, hogy elérje Őket Isten haragja! Nem hiszem el, hogy Isten engedi az ilyen szemét embereket érvényesülni!? Nem vagyok bosszúálló, de nagyon remélem, hogy kemény leckét kapnak még az élettől!
2011. január 14., péntek
2011. január 6., csütörtök
irodalom
Útjára indítottuk z olvasókör nevű klubunkat, mely az olvasásról, irodalmi alkotásokról szól. Itt mindenki bemutathatja általa kedvelt irodalmi művet, legyen az regény, novella vers vagy óda.Szívesen ,meghallgatunk bárkit, aki hajlandó meghallgatni másokat is és mindenkinek a véleményére kíváncsiak vagyunk. Minden alkalommal más és más irodalmi mű kerül terítékre, függetlenül attól, hogy milyen alkotás. Várunk amatőr kezdeményezéseket is szeretettel, hiszen mindenki volt egyszer kezdő! Mai rohanó világunkban egyre kevesebb a lehetőség olvasásra és beszélgetésre. Ezen összejövetelek alkalmasak mindkettőre,hiszen olvasunk is és meg is beszéljük az olvasott műveket. Természetesen mindezt kötetlen formában, kulturáltan és egymásra figyelve hajtjuk végre. Bízom abban, hogy ezáltal is népszerűsíteni tudjuk az irodalmat, hiszen az utóbbi években hanyatlásnak indult. Reméljük, hogy e formában is hozzá tudunk járulni a könyv írott formájában kiadott irodalmi művek fennmaradásához. Be szeretnénk bizonyítani, hogy igenis van még létjogosultsága a könyvnek. Szeretnénk ezúton is felhívni az utánunk következő nemzedék figyelmét olyan művekre, melyek olvasásának élvezete össze sem hasonlítható a filmek világával, mondanivalójuk csak olvasás útján kapható meg. Szeretném, ha ez a kezdeményezés egyre több látogatót vonzana hiszen meggyőződésem, hogy sokan vagyunk, akik szeretünk olvasni és szeretünk beszélgetni, ha virtuális formában is, de szeretünk egymásra találni. Tesszük mindezt mások mellett, senkit nem háborgatva és senkit nem elítélve azért, mert Ő másképp gondolkodik a témáról. Tagunk lehet minden irodalomkedvelő és olvasni szerető embertársunk, aki tud kulturáltan eltölteni a másik társaságában heti pár órát azért, hogy ne idegenekként éljünk egymás mellett!
2011. január 3., hétfő
Büszke cigány
Olvasd, csaje, more!
"Há dik mán..nincs munkaviszonyom és nem hordok 1,5 kilónál
könnyebb aranyláncot, pedig segílyből élek immáron évtizedek óta.
Büszkén terrorizálom és rabolom ki a diáktársaimat és verem szét a
tanáraimat, a négy általánost mégis csak 10-15 év alatt tudtam
elvégezni.
Büszke vagyok arra is, hogy írni és olvasni ugyan nem tudok és a
szókincsem is csak pár tucat keverék-szóból áll, mégis vállalkozói
bizonyítványom van a hatóságoktól.
Büszke vagyok arra is, hogy bár a KRESZ-könyvet elolvasni sem tudom é autóvezetést sem oktattak nekem soha, analfabéta létemre, mégis "szereztem" magamnak jogosítványt.
Kizárólag csak nagy Mercivel meg nagy-BMW-vel járok a segílyért, mégis minden magyar, tőlem félti a szaros kis vagyonkáját.
Büszke vagyok,
hogy minden szobrot, fémet és kábelt el tudok lopni, mégsem találnak
meg a rendőrök, pedig amikor leégetem a vezetékekről a szigetelést,
kilométerekről is látni lehet a fekete füstjét.
Büszke vagyok arra is, hogy Miskolcon az Avas lakótelepről már minden létező ajtót, ablakot, liftajtót eladtam, a lakásokat lelaktam, minden parkettát, linóleumot és korlátot szétszedtem, elvittem.
Mégsem értik meg a magyarok, hogy miért mégis a folyosóra meg a liftbe járunk szarni....
Nem értem, hogy miért van az, hogy bár minden gazda az "én kertemet" műveli, mégis árammal védekeznek, amikor a termésért megyek.
Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar törvényalkotók az
-íróasztaluk mellől- engem védenek, nem pedig a tulajdonost.
Büszke vagyok arra is, hogy amíg Amerikában bárkinek - aki büntetlen
előéletű - lehet fegyvere, addig Magyarországon, csak nekünk, a
bűnözőknek lehet.
Büszke vagyok arra is, hogy bár minden magyar felfegyverzett bűnözőt jól ismer a hatóság, mégis a kisnyugdíjast motozzák meg, hogy nincs-e titokban tojás nála.
Büszke vagyok arra is, hogy beszerelheted a legdrágább riasztót az
autódba, én mégis be tudom dobni az ablakát egy féltéglával.
Büszkén, a világ létező legprimitívebb nyelvét beszélem, de mégis
értitek, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy: "ázs összes
rohádék mázsár ázs mind rásszistá".
Büszke vagyok arra is, hogy ha külföldre megyek lopni, rabolni, akkor
egész Európa tudja, hogy megint egy magyar volt a tettes!
Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar politikusok és bíróságok
összekeverik az igazságszolgáltatást a rasszizmussal. Ha kimondom a
varázsszót" rájuk, hogy rasszisták, akkor nem mernek megbüntetni.
Ha a tárgyalótermet megtölti a haragos famíliám, a bíró összeszarja
magát és rögtön felment minden vádpont alól, pedig hát még meg se
vertük...
Büszkén, kizárólag falkában, negyvened magammal és öt-tíz autóval
járok késekkel és szamurájkardokkal állig felfegyverkezve, mégis a
magyart Suzukist basztatja a rendőr az égőkészlete miatt.
Büszke vagyok arra is, hogy ha véletlenül BKV-val közlekedek, az
ellenőr hozzám sem mer szólni. Ha meg mer, akkor egyszerűen kidobom a járműből, mert megtámadott.
Büszke vagyok, hogy ha megtetszik a lakásod, vagy a házad, ötvenen
körbeállunk és te "önként" aláírod, hogy nekem eladtad és a pínzt
átvetted. A korrupt közjegyző, meg a tetű ügyvéd ezt nyomban
hitelesíti is. Téged meg a rendőrök lecsuknak, ha a lakásmaffiát mered
felemlegetni.
Büszke vagyok arra, hogy a magyar nők a legszebbek és akármelyiket
haza is vihetem, megbecsteleníthetem, széttrancsírozhatom, még sem
mernek megtalálni a rendőrök, még ha az ajtóig vezetnek is a
vérnyomok.
Büszke vagyok arra is, hogy nyugodtan büntetlenül megölhetem, majd
meggyalázhatom a tisztességben megöregedett 80 éves nénikéket a saját portájukon, hogy azután röhögve elvigyem a két üveg lekvárjukat.
Büszke vagyok, mert bárkit büntetlenül kirabolhatok és megölhetek,
mivel a kisebbségi képviselők, megvédenek majd az áldozattól. Még azt is bebizonyítják, hogy az áldozat támadta meg az állig
felfegyverkezett 400 tagú famíliámat és még mielőtt öngyilkos lett és
hátba szúrta, meg fejbe rugdosta saját magát, még előtte gyorsan
szétverte a saját Suzukiját is a bent ülő kislányai szeme láttára.
Büszkén gondolok anyámra, az összes apámra és a több tucat nagyapámra.
Büszke vagyok a meghatározhatatlan létszámú, de hasonló vezetéknevű féltestvéreimre, akiknek a keresztnevei, mind a
Dallasból való.
Büszke vagyok arra is, hogy már majd' mindegyik kiskorú féltestvéremet felcsináltam és ezt ki is jelentem délutánonként a Maónikasóban. (Ami a neten visszanézhető!)
Büszke vagyok arra is, hogy a csóró magyar családok nem mernek
szegénységükben gyereket vállalni, de az enyéimet mégis kénytelenek eltartani.
Büszke vagyok arra, is hogy ha a magyar kisvállalkozó nem adja önként oda az államnak minden pénzét, akkor egyszerűen kifacsarja belőle az APEH és átutal belőle néhány milliárdot nekünk is, minden évben.
Büszke vagyok arra is, hogy minket még soha nem vett észre az APEH, bármennyire is megpróbáljuk a létező legrikítóbbra festeni a
házainkat.
Büszke vagyok arra is, hogy nem mer észrevenni a rendőrség sem (vagy pedig összeszarták magukat és bezárkóztak a siófoki rendőr őrsön), amikor pl. fényes nappal, vagy 300-an erőt demonstrálva és
felfegyverkezve, végig vonultunk Siófok főutcáján, mert nem fizettek
eleget az éttermesek, hogy megvédjük őket saját magunktól.
Büszke vagyok arra is, hogy ez még a YouTube-on is megnézhető. Büszke vagyok arra is, hogy az egyetlen "ellenfelet", a Magyar Gárdát
sikerült betiltatni a korrupt magyar bírósággal, hogy ne tudjáKmegvédeni tőlünk majd a vidéki lakosságot.
...hja és arra is büszke vagyok, hogy akár mit is követünk el, a
rendőr, vagy a félhülye riporter a Kék fényben, vagy a Híradóban,
mindig "úriembernek" titulál minket.
Azért mégiscsak másképpen hangzik, hogy pl. a nyugdíjas néninek
erőszak közben kinyomta a szemeit és levágta a lábait az
"úriember".(...akinek a származását nem mondhatjuk be, csak annyit
lehet tudni,hogy a botokkal felfegyverkezett nagy létszámú és
analfabéta "úriemberekből" álló családja, elzavarta a kiérkező
rendőröket...)
Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, nem vagyok idevaló.
Enyingen, Olaszliszkán a nyóckerben és már a fél országban is mi
vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak Európa
legterrorizálhatóbb magyarjai.
Magyarország, én így szeretlek és benépesítelek!......
"Há dik mán..nincs munkaviszonyom és nem hordok 1,5 kilónál
könnyebb aranyláncot, pedig segílyből élek immáron évtizedek óta.
Büszkén terrorizálom és rabolom ki a diáktársaimat és verem szét a
tanáraimat, a négy általánost mégis csak 10-15 év alatt tudtam
elvégezni.
Büszke vagyok arra is, hogy írni és olvasni ugyan nem tudok és a
szókincsem is csak pár tucat keverék-szóból áll, mégis vállalkozói
bizonyítványom van a hatóságoktól.
Büszke vagyok arra is, hogy bár a KRESZ-könyvet elolvasni sem tudom é autóvezetést sem oktattak nekem soha, analfabéta létemre, mégis "szereztem" magamnak jogosítványt.
Kizárólag csak nagy Mercivel meg nagy-BMW-vel járok a segílyért, mégis minden magyar, tőlem félti a szaros kis vagyonkáját.
Büszke vagyok,
hogy minden szobrot, fémet és kábelt el tudok lopni, mégsem találnak
meg a rendőrök, pedig amikor leégetem a vezetékekről a szigetelést,
kilométerekről is látni lehet a fekete füstjét.
Büszke vagyok arra is, hogy Miskolcon az Avas lakótelepről már minden létező ajtót, ablakot, liftajtót eladtam, a lakásokat lelaktam, minden parkettát, linóleumot és korlátot szétszedtem, elvittem.
Mégsem értik meg a magyarok, hogy miért mégis a folyosóra meg a liftbe járunk szarni....
Nem értem, hogy miért van az, hogy bár minden gazda az "én kertemet" műveli, mégis árammal védekeznek, amikor a termésért megyek.
Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar törvényalkotók az
-íróasztaluk mellől- engem védenek, nem pedig a tulajdonost.
Büszke vagyok arra is, hogy amíg Amerikában bárkinek - aki büntetlen
előéletű - lehet fegyvere, addig Magyarországon, csak nekünk, a
bűnözőknek lehet.
Büszke vagyok arra is, hogy bár minden magyar felfegyverzett bűnözőt jól ismer a hatóság, mégis a kisnyugdíjast motozzák meg, hogy nincs-e titokban tojás nála.
Büszke vagyok arra is, hogy beszerelheted a legdrágább riasztót az
autódba, én mégis be tudom dobni az ablakát egy féltéglával.
Büszkén, a világ létező legprimitívebb nyelvét beszélem, de mégis
értitek, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy: "ázs összes
rohádék mázsár ázs mind rásszistá".
Büszke vagyok arra is, hogy ha külföldre megyek lopni, rabolni, akkor
egész Európa tudja, hogy megint egy magyar volt a tettes!
Büszke vagyok arra is, hogy az idióta magyar politikusok és bíróságok
összekeverik az igazságszolgáltatást a rasszizmussal. Ha kimondom a
varázsszót" rájuk, hogy rasszisták, akkor nem mernek megbüntetni.
Ha a tárgyalótermet megtölti a haragos famíliám, a bíró összeszarja
magát és rögtön felment minden vádpont alól, pedig hát még meg se
vertük...
Büszkén, kizárólag falkában, negyvened magammal és öt-tíz autóval
járok késekkel és szamurájkardokkal állig felfegyverkezve, mégis a
magyart Suzukist basztatja a rendőr az égőkészlete miatt.
Büszke vagyok arra is, hogy ha véletlenül BKV-val közlekedek, az
ellenőr hozzám sem mer szólni. Ha meg mer, akkor egyszerűen kidobom a járműből, mert megtámadott.
Büszke vagyok, hogy ha megtetszik a lakásod, vagy a házad, ötvenen
körbeállunk és te "önként" aláírod, hogy nekem eladtad és a pínzt
átvetted. A korrupt közjegyző, meg a tetű ügyvéd ezt nyomban
hitelesíti is. Téged meg a rendőrök lecsuknak, ha a lakásmaffiát mered
felemlegetni.
Büszke vagyok arra, hogy a magyar nők a legszebbek és akármelyiket
haza is vihetem, megbecsteleníthetem, széttrancsírozhatom, még sem
mernek megtalálni a rendőrök, még ha az ajtóig vezetnek is a
vérnyomok.
Büszke vagyok arra is, hogy nyugodtan büntetlenül megölhetem, majd
meggyalázhatom a tisztességben megöregedett 80 éves nénikéket a saját portájukon, hogy azután röhögve elvigyem a két üveg lekvárjukat.
Büszke vagyok, mert bárkit büntetlenül kirabolhatok és megölhetek,
mivel a kisebbségi képviselők, megvédenek majd az áldozattól. Még azt is bebizonyítják, hogy az áldozat támadta meg az állig
felfegyverkezett 400 tagú famíliámat és még mielőtt öngyilkos lett és
hátba szúrta, meg fejbe rugdosta saját magát, még előtte gyorsan
szétverte a saját Suzukiját is a bent ülő kislányai szeme láttára.
Büszkén gondolok anyámra, az összes apámra és a több tucat nagyapámra.
Büszke vagyok a meghatározhatatlan létszámú, de hasonló vezetéknevű féltestvéreimre, akiknek a keresztnevei, mind a
Dallasból való.
Büszke vagyok arra is, hogy már majd' mindegyik kiskorú féltestvéremet felcsináltam és ezt ki is jelentem délutánonként a Maónikasóban. (Ami a neten visszanézhető!)
Büszke vagyok arra is, hogy a csóró magyar családok nem mernek
szegénységükben gyereket vállalni, de az enyéimet mégis kénytelenek eltartani.
Büszke vagyok arra, is hogy ha a magyar kisvállalkozó nem adja önként oda az államnak minden pénzét, akkor egyszerűen kifacsarja belőle az APEH és átutal belőle néhány milliárdot nekünk is, minden évben.
Büszke vagyok arra is, hogy minket még soha nem vett észre az APEH, bármennyire is megpróbáljuk a létező legrikítóbbra festeni a
házainkat.
Büszke vagyok arra is, hogy nem mer észrevenni a rendőrség sem (vagy pedig összeszarták magukat és bezárkóztak a siófoki rendőr őrsön), amikor pl. fényes nappal, vagy 300-an erőt demonstrálva és
felfegyverkezve, végig vonultunk Siófok főutcáján, mert nem fizettek
eleget az éttermesek, hogy megvédjük őket saját magunktól.
Büszke vagyok arra is, hogy ez még a YouTube-on is megnézhető. Büszke vagyok arra is, hogy az egyetlen "ellenfelet", a Magyar Gárdát
sikerült betiltatni a korrupt magyar bírósággal, hogy ne tudjáKmegvédeni tőlünk majd a vidéki lakosságot.
...hja és arra is büszke vagyok, hogy akár mit is követünk el, a
rendőr, vagy a félhülye riporter a Kék fényben, vagy a Híradóban,
mindig "úriembernek" titulál minket.
Azért mégiscsak másképpen hangzik, hogy pl. a nyugdíjas néninek
erőszak közben kinyomta a szemeit és levágta a lábait az
"úriember".(...akinek a származását nem mondhatjuk be, csak annyit
lehet tudni,hogy a botokkal felfegyverkezett nagy létszámú és
analfabéta "úriemberekből" álló családja, elzavarta a kiérkező
rendőröket...)
Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, nem vagyok idevaló.
Enyingen, Olaszliszkán a nyóckerben és már a fél országban is mi
vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak Európa
legterrorizálhatóbb magyarjai.
Magyarország, én így szeretlek és benépesítelek!......
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)