2012. december 7., péntek

Mikulásra

Mikulás várás! Lázas készülődés, csillogó szemek és csendesen elsuttogott kívánságok. December 5.-én este gyerekeim készülnek a Mikulás eljövetelére. Kijelentették, hogy Ők bizony most nem fognak aludni, hiszen még sosem látták a mikulást és bizony tizenévesen már csak annak hisznek, amit saját szemükkel látnak. Ennek ellenére készítik a cipőket és ugyanolyan izgatottan várják a holnapot, mint eddig minden évben. A kisebbek még hisznek a Mikulásban és természetesnek veszik a Tőle kapott ajándékokat. Aztán mindenki elvonul a szobájába és még hallom a fogadkozásokat, de tizenegy után lassan elcsendesedik a ház, majd még várva egy kicsit, nejemmel belerakjuk a cipőkbe a Mikulás ajándékát. Reggel aztán minden fogadkozás ellenére, gyerekeim elismerik, hogy bizony nem tudták megvárni a Mikulás eljövetelét, de nagyon örülnek az általa hozott ajándékoknak. Kérdezem tőlük: Miért baj az, ha nem látjátok a mikulást, hiszen az iskolában is meg fog látogatni Benneteket? Hát az nem az igazi, válaszolják kórusban. Ekkor türelmesen elmagyarázom nekik, hogy a Mikulás éjszaka látogatja a gyerekeket és másnap megy az iskolákba és ott is kiosztja az ajándékokat, de mivel olyan sok helyre kellene mennie és mindenhova nem tud eljutni, ezért kinevez minden országba egy képviselőt, aki elmegy helyette az iskolákba. Kicsit sántító magyarázat, de jobb nem jutott eszembe. Közben látom gyerekeimen, hogy igazából már nem is az Én magyarázatomra kíváncsiak, hanem azt nézegetik, mi van a csomagban. Ekkor tudatosul Bennem, hogy mindegy mekkora gyerekeim vannak, csak a gyerekkor számít és hinni is abban hisznek, amiben akarnak. Hiszik e vagy sem a Mikulás létezését, ugyanolyan csillogó szemmel és hálásan bontogatják a csomagot, közben már azt tárgyalják, hogy vajon az iskolában mit hoz nekik a Mikulás, vagy a helyettese! Gyerekek és ez maradjon is így, hogy minden gyermek addig legyen gyermek, míg teheti és higgyen abban, amire szülei tanították, mert az élet így kerek és csodálatos!