2011. szeptember 23., péntek

Gondolatok

Régen jártam erre, de olyan kusza most minden, hogy győzze kiválogatni az ember. Rohan a világ, egymást követik az események és egyre nehezebb eligazodni kusza világunkban. Sorsok, életek, családok mindennapi gondjaik. Politikai csatározások, melyek mindennapjainkra vannak hatással, de fásult emberek fogadják, akik belefáradtak a média által terjesztett valós, vagy valótlan hírek taglalásába és beletörődve sorsukba élik mindennapjaikta, nevelik gyermekeiket és szomorúan veszik tudomásul, hogy napról-napra nehezebben élnek. Már arra sem gondolnak, hogy mit hoz a jövő, hiszen a mát sem tudják tervezni. Napi gondokkal, megélhetési problémákkal, szegénységgel, éhezéssel és sok nelkülözéssel, lemondással találkozunk lépten-nyomon. Családok éheznek, alultáplált gyerekek róják az utcákat. Társadalmi külömbségek tűnnek el, enikai hovatartozások szűnnek meg, eggyé vált világunk. Minden ember, család, gyermek csak arra gondol, enni, lakni, melegedni, létezni még ma, vagy talán holnap is!? Fogyunk, de nem rogyunk. Emelt fővel viseljük sorsunkat, tűrjük mindennapi megaláztatásainkat és beletörődve várjuk a pozitív változásokat. Reménykedve, hogy ha már a vezetőink és a tehetősök nem fordítanak figyelmet Ránk, talán akad valaki ezen a glóbuszon, aki segít, hogy gyermekeink, öregjeink és a magatehetetlen, elesett emberek is EMBER-hez méltóan élhessenek a 21.század elején. Élhessenek és tisztességgel nevelhessék gyermekeiket, méltóan várják az elmúlást és mindenki megkaphassa a neki járó ellátást. Keveset tehet mindezekért a tisztességes ember, de mindenki megteszi a tőle telhetőt. Akik meg nem teszik, ők ne legyenek tagjai kicsiny országunknak. Ha mégis itt akarják leélni az életüket, akkor tegyenek is érte és végre már ne a sültgalambot várják! Tényleg legyen már végre demokrácia és mindenki vegye ki a részér, jóban-rosszban! Talán a világot irányító bankszektor is rájön arra, hogy tönkretett ország elszegényedett és egyre kevésbé munkára alkalmas emberekkel kezdeni kevesebbet lehet, mint egy jól élő, egészséges és megfelelő szakmai tudással felvértezett ember többet tehet a köz és az Ő zsebükbe, mint akizsákmányolt, bérrabszolga, aki a mindennapiért kűzd és 45 éves korára szellemi és fizikai roncs. Sajnos a bankárok bendője telhetetlen és feneketlen kútnak tűnik. Multik gazdagszanak, számolatlanul szórják elkényeztetett csemetéikre a "nehezen" megkeresett forintokat és eszükbe nem jut észrevenni azokat az embereket, akik az Ő általuk szórt pénzt megkeresik. Huszadik század közepének a szintjére szorították vissza az életszínvonalat és gátlástalanul hajtják, űzik a dolgozóikat. Lepusztult üzemekben, fittyet hányva hatóságoknak és törvényeknek, dolgoztatják sokszor megalázóan kevés bérért alkalmazottaikat, mondván a profit minden kenőpénzt megtermel. Országunk lakosságának jó része kozmetikázott bérből él, melyeket sosem a bércédulák alapján, hanem a multik által bemondottak szerint nyomtat ki a média. A valóság viszont az, hogy a dolgozni képes és munkahellyel rendelkező emberek zöme aminimálbér körüli, vagy az alatti fizetést kap, természetesen központi támogatással. Régen volt bérpótlék, hétvégére dupla órabér, tisztességes munkaidő, amelyek mára feledésbe merültek és az általánosan elfogadott 10-12 órás munkaidő, mely 8 órával van elszámolva, egyre gyakoribb. Kizsákmányolóink nem átallanak luxusokban parádézni, mikor a dolgozói mindennapi gondokkal kűzdenek. Érdekképviselet gyakorlatilag nem létezik, szervezkedni nem szabad, mert másnap már kint találja magát a dolgozó az utcán. Mindehhez jönnek a központi megszorítások, amik természetesen szintén a dolgozói réteget érintik, hiszen kitől, ha nem a dolgozótól lehet elvenni. A keresettel nem rendelkezők nem tudnak miből járulékokat fizetni, csak markukat tartják a munka helyett. A multikat megadóztatni nem lehet, mert nem adnak munkát, bezárják gyáraikat és utcára teszik dolgozóikat, iáltal egyre több lesz az éhes száj a volt munkaadó meg Floridába költözik a kizsákmányolt és kilopott pénzéből. Országunkat tömegesen elhagyó kétségbeesett emberek pedig külföldön is a multik házánál vállalnak munkát, hiszen ott is élni kell valamiből! Gondolataim zárársaként szeretném szt hinni, hogy mindezek, amiket leírtam, hamarosan a feledés homyályába vesznek és mindenkinek lesz munkája, tisztességes jövedelme és minden gyere, idős és elesett, segísgére szoruló társunk megfelelő életkörülményekhez jut. Imádkozunk azért, hogy senkinek ne kelljen éheznie és a nyolc óra munkaidő alatt elvégzett munkáért tisztességes bért kapjon, kapja meg egyéb járandóságait és mindenki a jövedelmének nagysága szerinti járulékokat fizesse. Isten előtt egyformák vagyunk és mindentől függetlenül ugyanaz a föld kerül mindnyájunk koporsójára!