Esély az élettől

Egyik nevelőszülő ismerősöm nagyon sokáig nevelt állami gondozott gyerekeket, aztán egyszer úgy döntött, már nem bírja a felelősséget és a gyerekneveléssel járó terheket. Sok álmatlan éjszaka után úgy döntött bemegy a nevelőszülői hálózat vezetőjéhez és bejelenti, hogy még akik nála vannak, őket elindítja a nagybetűs Életbe, azután nem vállal több gyereket. Mikor belépett az intézet ajtaján, egy kislányt látott a folyosón, aki a többiektől távol álldogált és olyan szomorúan nézett maga elé, hogy nem lehetett nem észrevenni, szinte felhívta magára a figyelmet. Bement a vezető családgondozóhoz, hogy beszéljen vele, de ez a kislány nem ment ki a fejéből. Eleinte közömbös dolgokról beszélgettek, ám amiért eljött idáig, csak nem akarózott szóba kerülni. Aztán egy nagy fordulattal megkérdezte Erikát: Erika! Ki azt a szomorú kislány ott kint a folyosón, olyan távol a többiektől? Az egy 11 éves kislány. aki most került hozzánk és kicsit nehezen viseli az egyedüllétet. Sajnos a többiek nem nagyon akarnak vele játszani, mert nem lát és olyan idegen még nekik. Egyszerűen nem tudják, mit kezdjenek Vele. Ismerősöm elgondolkozott és már el is felejtette, miért jött, csak a kislány járt az eszében. Miért más az aki nem lát és miért került ide? Mindent meg akart tudni erről a kisgyerekről, mert sajnálta és kihívásnak érezett volna felnevelni egy ilyen kisgyereket. Minden számára érdekes és fontos kérdést feltett Erikának, aki nagyon örült, hogy végre valakit érdekel ez a kislány és ismerősömet ismerve, biztosra vette, hogy jó helyre kerül, ahol szeretni fogják és mindent elkövetnek a tisztességes felnevelése érdekében, miután talán sikerül a vér szerinti családjával is elfogadtatni, akik jelenleg nem tudtak mit kezdeni egy vak kislánnyal. Az apuka, mikor kiderült, hogy a kislány nem lát, elhagyta a családját. Az anyuka pedig kilenc évesen mondott le róla, mert úgy érezte, nem tudja felnevelni a beteg kislányt. Hát ez a rövid története, mondja Erika. Ismerősöm egyből tudta, hogy ezt a kislány az Isten vezérelte Őelé és mindent el fog követni, hogy Ő nevelhesse. Erika meg minden támogatást megígért, mert eddig akárkinek javasolta nevelésre, még egyik nevelőszülő sem merte felvállalni a nevelését. Hetek alatt elintéződött minden formaság és húsvét előtt három héttel került ismerősöm családjába a kislány, aki nagy várakozással tekintett az új családjára, mert természetes félelem volt benne, mikor megtudta, hogy az intézetből elkerül és ismeretlen helyre kell költöznie. Annak viszont örült, hogy végre kell valakinek, aki önként vállalta, hogy a szülője lesz és felneveli, történjen bármi. A költözés megviselte mindnyájukat és ismerősöm is kicsit félve vágott neki a dolgoknak, mondván mit szólnak a már ott lévő gyerekek egy sérült kislánynak. Hát meglepően jól alakultak a dolgok és pár nap leforgása alatt elfogadták az egyébként közvetlen és nyitott kislányt aki a szereteten kívül eddig mindent megkapott, csak ne legyen útban. Most viszont szeretettel vették körül és a nagyobbak sokat foglalkoztak vele, ami láthatóan jól esett neki, hiszen Ő volt a középpontban. Ismerősöm átalakította mindennapjait, mert egy vak kislány más törődést, odafigyelését kívánt, mint egy látó. Meg kellett tanulnia, hogy másképp kell vele bánni és sokkal több figyelmet kíván. Húsvétra aztán már teljesen önállóan közlekedett a kislány a lakásban és bizony minden reggel ment fogadott anyjával az állatokat etetni, végezni a napi munkát. Előbb-utóbb viszont iskolába is kellene mennie, de a környéken nincs vakok intézete, ezért maradt a magántanulói viszony. Kiderült, hogy nagyon jó fejű, értelmes kislány, aki még szeret is tanulni és szinte csak issza a szavakat, melyeket felolvasnak neki. Teltek a hete is és egyre jobban beilleszkedett a kislány a családba, mely tényleg családja lett. Ekkor találkoztam ismerősömmel, mikor csillogó szemekkel és ragyogó arccal mesélte, hogy mi történt, mióta nem találkoztunk és milyen csodálatos kislánnyal ajándékozta meg Őt az élet, mert ilyen élete még sosem volt, ennyi szeretetet még sosem kapott, mióta gyerekeket nevel. Ő és a családja viszont adott ennek a kislánynak még egy esélyt, hogy tisztességes családban, rendes életet élhessen és felnőtt emberként kerülhessen vissza vér szerinti családjába, vagy teljes értékű emberként alapíthasson jövőt magának!