Hazatelepülők

Már a nagyvilág se a régi. Rossz id~ok járnak Kanadában is. Nem megy a
bodza. De ez még mind hagyján. Honvágy van. Méghozzá gyötr~o. Így aztán az
üldözöttek vállalva a rasszista kockázatot, az üldöztetést és a félelmet,
hazatérnek. A szív megszakad, szem nem marad szárazon. Cudar ez a világ...

Nyíregyházáról összesen közel 60 ember ment el tavaly, de úgy néz ki,
el~obb-utóbb valamennyien hazajönnek majd, mert gyötr~o honvágyuk miatt nem
bírják elviselni a kinti életet - sírta tele a napokban a sajtót Balogh
Artúr, a városi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke.

Majd így folytatta: - Nem jószántukból mentek el. Tavaly a cigányok elleni
gyilkosságok, támadások félelmet keltettek, a közhangulat rendkívül feszült
volt, a Huszár-telepen él~ok is napokig nem aludtak, rettegtek éjszaka. A
munkalehet~oségek ezzel együtt még inkább besz^ukültek, a szegénység
nyomasztóvá vált. Én megértem ezeket az embereket. Nem rablókról,
gengszterekr~ol, törekv~o családokról van szó, akik megpróbáltak új életet
kezdeni, de nem bírták a távollétet feldolgozni. Ezt is meg lehet érteni.
Most itt állnak fedél nélkül. Nem hagyhatjuk, hogy az utcára kerüljenek.

Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Nem ezek azok, akik tavaly a
világban végigköpködték és elmondták Magyarországot mindenféle
rasszistának, nácinak, aztán kivándoroltak Kanadába, mondván ezt itt
annyira szörny^u hely, hogy itt képtelenség élni?

De igen ~ok azok.

A retteg~ok, akik néhány hónappal ezel~ott úgy húztak el, de el~otte még a
nagy félelemben teljes lepusztították és szétlopták a számukra kiutalt
szociális lakásokat.

~Ok azok, akik aztán a tengerentúlon menekült státuszért folyamodtak, majd
lekarcolva a kanadai államot, ott is próbálták azt az él~osköd~o életet élni,
amire itthon rászoktatta ~oket a nagyon liberált értelmiség.
Azonban Kanadában mások a játékszabályok, ott nincs vég nélküli ingyen élet,
mint nálunk. Ott, ha segélyt kapsz, akkor tenned is kell érte valamit. Ha
mást nem, akkor rendszeresen iskolába járni, hogy megtanuld a nyelvet, hogy
kés~obb tudj állást vállalni, aztán kell egy kis önkéntes munka is, hogy
bizonyítsd az elkötelezettségedet az ottani értékek iránt.

Így egy id~o után kitelik a cigánybecsület, és a kanadaiak rájönnek arra,
hogy ezek az "üldözöttek" valahogy se tanulni, se dolgozni nem akarnak.

Aztán elindulnak az els~o eljárások az elkövetett b^uncselekmények miatt,
majd néhány hónap után - ahogy a bürokrácia malmai ~orölnek - eljön az az
id~o, hogy a menekültügyi bíróság döntsön az ügyükben. Mivel az esetek
többségében, figyelemmel az életvitelükre elutasító válasz születne, a
romák kitalálják, hogy ~ok mégiscsak hazajönnének. Ekkor a kanadai állam
felülteti ~oket egy repül~ore, és a kanadai adófizet~ok pénzén visszaküldi
~oket, hogy ezután már rajtunk él~osködjenek tovább. A statisztikai adatok
szerint a Kanadába menekült cigányok 97 százaléka így jár és egy éven belül
visszatér Magyarországra.

Azonban azt a vérlázító képtelenséget, amit most csinálnak, eddig még
kevesen merték megtenni. Azt követelik, hogy az önkormányzat soron kívül
utaljon ki lakást a számukra.

Hogy miért is? Mert az, nekik jár. S~ot még azt is kijelentették, hogy nem
ideiglenes szállásra gondolnak, mert azt csak a legvégs~o esetben fogadnák
el, hanem külön-külön önálló lakásokra.

Szerencsére az önkormányzat illetékesét nem nagyon hatotta meg a
siránkozásuk. Közölte velük, hogy mivel annak idején a lakástörvény törvény
értelmében nem jelentették be, hogy 60 napon túl el fogják hagyni a
rászorultsági alapon kapott bérlakást, ezért a bérlemények állagmegóvása
érdekében a lakásokat visszavette a város, majd a lelakott és igen rossz
állapotú otthonok többségét felújította és új bérl~oknek adta ki. Így aztán
azokat a lakásokat biztosan nem kaphatják meg, de másikat se nagyon, mivel
a rendelet szerint öt éven belül új lakásigénylést nem adhatnak be.

Természetesen mindjárt elindult h~obörgés, és Balogh Artúr helyi f~oretek is
nyomban exponálta magát: - Nekünk az a célunk, hogy a hazatér~o családok
valamilyen formában minél hamarabb lakáshoz jussanak és minden demokratikus
eszközt meg fogunk ragadni ennek érdekében, fórumot szervezünk,
nyilvánosságot keresünk, ha kell, az utcára is kimegyünk.

A történet egyel~ore itt tart, de amilyen romabarát szabályozás van ma
Magyarországon, el~obb-utóbb biztosan kisírnak majd maguknak valamit és
aztán beleröhögve az arcunkba, tovább él~osködnek rajtunk. Nem kérdés, hogy
az ügy törvényi szabályozásért kiállt, mert vérlázító, hogy ilyen
megtörténhet, hogy egyáltalán eszükbe mer jutni ilyen követelés.

Aki mondvacsinált okokból megtagadta ezt az országot és elment innen, az
már többet ne akarjon visszajönni. Vagy ha igen, akkor az ilyen tettekért
nem lakás meg segély jár, hanem börtön. Hazaárulásért.


Azonban ilyen szabályozás jelenleg sajnos nincs, úgyhogy más megoldást kell
találni.

Az lenne a legjobb, hogyha a visszatér~ok beköltöznének egy-egy nagyszájú
liberális cigányvéd~o otthonába. Most lehetne bizonyítani: Mohácsi
Viktória, Gusztos Péter, Kuncze Gábor. Most meg lehet mutatni, hogy, van
fény az alagút végén.

Elempé!!! Itt a lehet~oség, fel lehet ajánlani egy-egy szobát!!!

Most ne hallgasson Tamás Gáspár Miklós se, meg akik tele szokták sírni a
médiát a cigányok sanyarú sorsáról. És itt a jó alkalom Németh Sándornak
meg a Hit Gyülekezetének. Most meg lehet mutatni az együttérzést.

Mindegyik~ojük fogadjon be egy-egy cigánycsaládot!!

Gyerünk, rajta hát!