Nevek

Számomra hihetetlennek tűnik és jómagamnak sosem jutott volna eszébe. Azt gondolom, törvény adta jogunk, de tegye a szívére a kezét az, akinek eszébe jutott. Valami oka van vagy nagyzási mánia? Valahova akarok tartozni és ezért ezt az utat választom? Nem hiszem, inkább a másik felét gondolom, mert ha valaki el akar tűnni, az biztosan okkal teszi. Úgy gondolom, akinek nincs félni valója annak ezt az utat nem is kell választania. Hogy miről is beszélek? Hát a névváltoztatásról, ami igencsak elszaporodott egy bizonyos közösségnél. Valaki kitalálta és azóta elvesztek a klasszikus nevek és családokat neveztek át tetszőleges, vagy régi Magyar családok neveire. Eddig valamit legalább sajátunknak mondhattunk, de ennek is vége. Már saját nevünk sincs. Persze demokráciában azt teszünk, amit akarunk, de ez nem túlzás egy kicsit. Tételezzük fel, hogy elmegyek külországba, elkövetek pár olyat, amit ott sem dicsőítenek és mielőtt bárki felelősségre vonhatna, hazautazom és pár hónap alatt nevet változtatok. Aztán az új nevemmel ismét kiutazok és ott folytatom, ahol abbahagytam. Aztán ha valami történik, kiderül, hogy régebben miket tettem, mosom kezeimet, hiszen Én nem az vagyok aki vagyok, hanem teljesen ugyanaz vagyok, csak másképpen. Őseink forognak sírjukban, mikor meghallják, hogy ősi Magyar nevek mely személyeknek lesz búvóhelye. Büszke nép vagyunk, akik büszkék a nevükre, de már arra sem, mert nem a miénk kizárólagosan. Ezek szerint névrokonom van kéretlenül is és lehet hivatkozni kapcsolatokra, még akkor is, ha sosem találkoztunk, csak éppen ez a vezetéknév jutott az illetőnek az eszébe. Hát ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amiket nehezen nyelünk le, de mit tehetünk. Tavaly kicsapták az iskolából a Sz.Klaudia, ma jár ide egy Nemes Klaudia, de nem tudjuk ugyanaz e? Persze mondhatnánk: Mit háborogsz, hiszen nem rövidítettek meg senkit. Igaz, de irritál, hogy pár tollvonással megváltoznak sorsok és besározódhatnak ártatlanok, hiszen a nép asszociációja nagyon erős. Kistelepülésen, mindenki ismer mindenkit és egyszer csak azt hallják a falusiak szájából, hogy: Na ezeknek is szép kis rokonságuk van! Hát igen, erről írtam!