Hát ezt is megértem. Ledolgoztam életem jó részét, van 36 év munkaviszonyom és oda jutottam, hogy a keresetemből nem tudom általam megszokott módon és színvonalon eltartani a családomat. Pár éve kezdődött, de azt mondtam, hamar lecseng ez is és visszaállunk a régi kerékvágásba. Hát ebből nem lett semmi. Mint minden szülő Én is csak a gyerekeimnek élek és azt szeretném, ha nekik kicsivel jobb lenne, mint Nekünk volt. Nem gondolok Én luxusokra, csak az adott korban elvárható és sokak számára elérhető nyaralások, márkás ruhák, cipők, iskolai szakkörök, melyek fizetősek és sokkal jobbak, mint régebben voltak. Szeretném, ha az általam felnevelt gyermekek tisztességes szakmához jussanak, melyből becsületesen élve tudják gyerekeiket felnevelni. Persze mondhatják most sokan, de hiszen ez nem csak pénz kérdés! Hát lehet, hogy nem, de nagyban befolyásoló tényező. Az a problémám, hogy míg körülöttünk sokan pofátlanul élnek és soha nem tudni miért, de ezt látjuk. Aztán van egy réteg, mely mindegy mit csinál, mindig talpra esik, vagy talpra segítik. Vannak, akiknek nincsenek anyagi gondjaik, mert törvényeink megvédik Őket. Minket miért nem? Mi is itt élünk, sőt talán még mi vagyunk többen, de tény, hogy lassan rosszabbul él aki keres és folyamatos munkája van, mint az, aki léha és segélyből iszik a kocsmában. Nincs fizetnivalója ,mert Ő védett és sosem fogják kilakoltatni! Nem fizet rezsit, mert nem tudnak vele mihez kezdeni. Én meg a fizetésemet teljes egészében befizetem a bankoknak és a multiknak, mert itthon már nincs otthon! Csekkjeink feladása után következne az osztás és szorzás, mert élni is kellene valamiből, de sajnos ezt a legkönnyebb, mert minden hónapban párizsis szendvics és tojásételek, mert azok még tojnak. Kenyeret próbálunk otthon sütni, mert spórolni lehet vele. Gyerekeinknek meg egyre többször mondjuk, hogy : Sajnálom, de nem futja rá. Nyaralások, közös programok szinte ki vannak zárva, mert mindig a munka, hiszen plusz jövedelem nélkül már elárverezték volna a házunkat is. Szóval keresetünk nagyon korlátozott és szinten van már hat éve. Persze ez senkit nem érdekel, akit nem érint. A bajom az egésszel az, hogy míg mások gyarapszanak és semmit nem tesznek érte, addig a dolgozónak nagyon kevés marad. Nem véletlenül hajtogatják a módos emberek, hogy Dolgozz Nekem miinél többet, annál több lesz NEKEM! Most már csak azon gondolkodom, miként magyarázom meg a gyerekeimnek, hogy miért mondom egyre többször, Hogy sajnos nem futja, mikor azt látják, hogy sosem vagyunk otthon, mindig dolgozunk. Ők nem értik, miért lett olyan a világ, hogy Minél többet keresel, annál kevesebb jut haza!? Mindig azt szoktam példálózni nekik, hogy ezer forintból könnyebb gazdálkodni, mint százból, de míg nekünk több nem jut, addig ebből kell megoldani. Mondom, de nem értem, hogy miből?