Levél

Kedves Szüleim! Tudom, hogy régen írtam már Nektek, de az idő sajnos….Meghalni nincs időm. Régebben tudjátok nagyon jól, hogy szinte hetente írtam, de mostanában nincs rá időm. Annyit dolgozunk, mint állat és mégsem jutunk előre. Tudjátok felvettük a jelzáloghitelt, aztán meg autót vettünk és így kilóg a lábunk a takaró alól. Éjt nappallá téve dolgozunk, hogy ki tudjunk mindent fizetni. Feleségem is 16 órákat dolgozik, hogy azért a gyerekek ne vegyék észre a pénztelenséget. Egyébként jól vagyunk, amit Nektek is kívánunk, és igazán felemelhetnétek néha a telefont. Tudom, hogy kevés a nyugdíj és minden nagyon sokba kerül, de két perces telefonbeszélgetés nem kerül sokba. Sajnos Nekünk nincs pénzünk a telefonokat feltölteni, de hívni tudtok minket. Remélem nem lesz beteg senki, mert nem nagyon tudnánk kifizetni a gyógyszereket. Nektek még futja? Azt gondoltam tizenéves koromban, hogy majd Én foglak eltartani Benneteket és gondtalan életetek lehet, de nem rajtam múlott. Most már csak az jön, hogy a nyugdíjakat is csökkentsék. Remélem, nem merik megtenni. Látjátok egyre több a szegény ember és a kilátástalanság visz sokukat öngyilkosságba, de lehet, hogy ezt is akarja elérni a vezetés?! Persze bízunk, mint Apa mondaná, hogy hit nélkül élni nem érdemes. Hiszünk és szenvedünk, mert még a hitet nem fogadják el a bankok. Egyre többet hallani, hogy hamarosan jobb lesz, de ezt mind olyanok mondják, akiknek amúgy sincsenek napi gondjaik. Mi meg csak tűrünk és szenvedünk, mert ilyen balga a Magyar. Apu! Neked még nem jutott eszedbe, hogy az elmúlt húsz évben, amit tönkretettek, azt mennyi idő alatt lehet majd helyreállítani? Tudod szoktad mondani, hogy a II. világháború pusztításai után tíz-tizenkét évvel már romokat sem lehetett látni és vadonatúj gyárak ontották magukból a friss termékeket.?! Hát ez a vívmány ám, amit most elkövettek ellenünk. Gratulálok! Büszke lehet magára az elmúlt húsz év összes felelős polgára. Remélem, ezt a történelmet nem ferdítik el és nem kell átírni a történelemkönyveket. Reméljük, hogy minden, amit tesznek, a Mi érdekünkben történik, mert akkor könnyebb elviselni a kevés kis rosszat, ami még hátra van. Hát ilyen körülmények között élünk (vegetálunk) de nem panaszkodni akartam, csak úgy kijön az emberből. Te is tudod Édesanyám, hogy mindig olyan ember voltam, aki a törvénytelenség és a hazugság ellen volt. Azért valami jót is mondok: Gyerekeink jól tanulnak, egészségesek és semmit nem érzékelnek a körülöttük folyó mindennapos szenvedésekből. Még mindent meg tudunk adni nekik, amit a józanész megenged. Mi meg majd csak el leszünk valahogy. Most zárom soraimat és a legközelebbi viszontlátásig jó erőt és egészséget kívánunk. Fiatok, Béla Ui: Ígérem hamarosan írok és ezután rendszeresen fogok .