Karácsonyi előzetes

Ismét eltelt egy év, ami egy kicsi kis fenyőfa életében bizony nagyon sok idő. Mi átlagosan négy – öt évet élünk, mikor kivágnak és karácsonyfaként folytatjuk földi létünket. Kicsi korunktól kezdve vigyáznak ránk, óvnak minket, hogy minél szebbek legyünk és igazi örömöt tudjunk szerezni családoknak és sok – sok kisgyereknek. Anyukám, aki mellettem állt a kertészetben csak azért nem lett karácsonyfa, mert az egyik ága elnyílt egy vihar alkalmával és a tulajdonosnak nem volt szíve kivágni. Évekig mellettem állt és sokat beszélgettünk a jövőről. Mikor még kicsi csemete voltam, minden este mesélt nekem és a körülöttünk élőknek. Minden meséje a karácsonyról szólt, annyira szeretett volna Ő is karácsonyfa lenni, de most már talán csak valami bútor lehet belőle. Bizony, akik nem felelnek meg karácsonyfának, abból vagy bútor, vagy tető lesz az emberek házaira, szokta mesélni édesanyám. Kicsi korunkban, minden nap jöttek és kapálták körülöttünk a földet, lazították a talajt, hogy minél szebbek legyünk és egészségesek. Sokszor permeteztek bennünket különböző szerekkel, melyek az egészségünk érdekében kellettek. Édesanyám mondta, hogy lesz olyan társunk, akit nem vágnak ki, hanem földdel együtt kivesznek és a karácsonyi ünnepek után visszaültetnek a földbe. Azt is mondta, hogy addig nagyon kell vigyázni magunkra, mert szépnek és üdének kell lenni ahhoz, hogy jó helyre kerüljünk, jól bánjanak velünk, mert akkor van esélyünk a földlabdás kiültetésre. Egyszer olyan fenyő került vissza a közelünkbe, aki már volt karácsonyfa és visszahozták. Hát Ő sokat mesélt nekünk az ünnepről. Elmondta, hogy mikor innen elvitték, azt gondolta levágják a lábát és beállítják valami tartóba, de nem így történt. Kivitték egy nagy piacra, ahol kitették a többiekkel együtt egy lebetonozott térre és várták a vevőket. Egyszer megjelent egy kisfiú az apukájával, aki nagyon szimpatikusnak tűnt a Mi fenyőnknek és mondogatta magában:
- Engem vigyél haza kisfiú, meglátod, Én leszek a legszebb karácsonyfa, amit eddig láttál!
A kisfiú mintha meghallotta volna a fenyőnk könyörgését elkezdte unszolni apukáját:
- Apu! Nézd milyen szép ez a fenyő! Ezt vegyük meg!
- Tudod kisfiam, sok fát meg kell néznünk, hogy tudjunk választani, mert igazán szépet kell vinni haza, hogy igazi karácsony legyen.
- Tudom apu, de nézd ez földlabdás és az ünnepek után vissza lehet ültetni a földbe és nem hal meg!
- Így igaz kisfiam, de akkor sem lehet úgy választani, hogy a többit meg sem nézzük! Gyere körülnézünk és ha nem találunk szebbet, akkor ezt fogjuk megvenni.
- De apu! Addigra lehet, hogy ezt elviszik.
- Mindjárt megbeszélem az eladóval, hogy ha nem találunk szebbet, akkor addig tartsa meg nekünk.
Oda is ment a kisfiú apukája az eladóhoz és megbeszélte vele, hogyha nem találnak másikat, akkor Engem vesznek meg és addig nem ad el másnak. Sokáig vártam, már azt hittem, hogy nem is jönnek vissza, mikor megláttam a kisfiút felénk szaladni. Na, gondoltam, most már biztosan engem visznek haza. Így is lett. Mivel nem találtak nálam szebbet, ezért Rám esett a választásuk. Csillogott a kisfiú szeme, mikor kifizette édesapja az eladónak a vételáramat és megbeszélték, hogy mikor és hova lehet engem visszahozni az ünnepek után. Örültem Én is, mert éreztem, hogy jó helyre kerültem. Hazafelé az autóban megtudtam, hogy a kisfiút Péternek hívják és van még otthon egy kisöccse, aki még csak kettő éves és Lacikának hívják. Na, gondoltam biztosan nagy öröm lesz a gyerekeknek, ha engem feldíszítve látnak. Mikor hazaértünk, engem leraktak a pincébe, mert karácsony napjáig nem lesz dolgom. Itt jó hűvös volt és sötét, amit igazán kedvelek és sokat gondolkodhattam az ünnepekről, milyen lehet, mit fognak felrakni Rám, hogy szép legyek, mennyi ajándék fog az ágaim alá kerülni? Mindezekről már hallottam a kertészetben, de sosem láttam még feldíszített fát. Nagyon vártam, hiszen egy fenyőfa életében csak egyszer adódik ilyen alaklom. Biztosan sok égőt is felraknak az ágaimra, meg gyertyát és girlandot, mert attól szép a karácsonyfa.
Karácsony napja hamar eljött. A kisfiú édesapja jött értem és fent a lakásban átültettek egy nagy dézsába, de akkorába, hogy a gyökereim kényelmesen el tudtak nyújtózni. Jól el is terpeszkedtem benne és vártam kíváncsian a díszeket. Hát elmondom Nektek, hogy Én még ennyi díszt egy karácsonyfán el sem tudtam volna képzelni. Volt ott arany és ezüstdió, meg ezüstpapírból angyalka, vattából kisjézus, télapók, nagyon sok üveggömb, csokoládé figurák, szaloncukor, csillogó – villogó füzérek, girlandok, fényfüzér, ami zenét is játszott és a végén még műhavat is permeteztek Rám. Gyönyörűen elkészítettek, magam sem győztem betelni szépségemmel. Mikor ebéd után a gyerekek aludni mentek, akkor a szülők odacsempészték az ágaim alá a sok játékot és a karácsonyra vásárolt ruhákat. Anyuka és apuka, külön kis csomagokat készítettek egymásnak, amiket szintén az ajándékok közé tettek. Mikor mindennel elkészültek, készítettek pár fényképet, megörökítendő emléknek a régi karácsonyokat.
Este aztán megjöttek a nagyszülők és vacsora után következtem Én, mint az est fénypontja. Ki is tettem magamért, ragyogtam és boldogan emeltem meg ágaimat. Az egyik nagypapa kis csengettyűvel csengetett, mire mindenki ünnepélyesen bevonult a szobába és meghitten hallgatták a CD-ről szóló karácsonyi dalokat. Az Ave Maria után lekapcsolták a lejátszót és elkezdték átadni egymásnak az ajándékokat. Természetesen a kisfiúk kapták meg először. Ott aztán volt annyi játék, hogy egy egész óvodának elég lenne. Volt Lacikának kis plüss állat, kocka, építőjáték, sok képeskönyv és sok – sok kisruha. Csillogó szemekkel válogatott közöttük, azt sem tudta melyikhez nyúljon. Péter, mert Ő már nagyfiú- 5 éves –komolyabb játékokat kapott. LEGO-ból talán hármat is. Összeszerelhető modelleket, építőjátékot, kisautókat, egy Batman jelmezt, focilabdát és pár mese dvd-t Ő is meghatódottan válogatott közöttük, nem gondolta, hogy ennyi mindent fog kapni a Jézuskától. A játékok mellett természetesen még kapott sok téli ruhát, hiszen édesapja megígérte neki, hogyha jó kisfiú lesz, elmennek síelni karácsony után. Mikor mindenki átvette az ajándékát Én következtem. Dicsérték a feldíszített karácsonyfát. - Milyen formás kis fa – mondogatták. Igazán jó választás volt. Péter édesapja meg csak mondogatta, hogy bizony ez Péter érdeme, Ő választotta ki és ragaszkodott hozzá, hogy visszaültethető legyen. Mikor mindenki megkapott mindent, Péter anyukája javasolta, hogy menjenek a nappaliba kávézni a gyerekek meg a szobájukban játszhatnak. Kicsit nem is bántam, hogy egyedül hagytak, már sok volt a jóból. Nagyon jól esett, hogy sikerült ekkora örömöt okozni egy családnak. Büszke voltam magamra és arra gondoltam, biztosan büszkék lesznek mások is, ha elmesélem, milyen nagyszerű karácsonyom volt. Az ünnepek után Péter édesapja visszavitt a megbeszélt helyre és visszaadott az eladónak, aki aztán idehozott és visszaültetett a földbe, ide közétek, hogy elmesélhessem Nektek az Én első karácsonyomat. Kívánom, hogy nektek is ilyen jól sikerüljön az első karácsony, szerető családban, szépen feldíszítve szerezzetek Örömöt a családnak és az ünnepek elteltével Ti is ide kerüljetek vissza, hogy ne kelljen valamelyik szemetes mellett végeznetek. Nekem sikerült.
Mikor ezt a történetet meghallgattuk, mindannyian arról álmodoztunk, hogy minket is megvásárolt egy Péteréhez hasonló család, gyönyörűen feldíszítettek bennünket és sok ajándékot tettek az ágaink alá. Olyan ez kicsit, mint a leendő menyasszony képzelgése az esküvőjéről és a ruhájáról, mert Ő is szeretne szép lenni és egyszer adatik meg neki is az életben az az esemény.
Kíváncsian vártuk a sorsunkat és reménykedtünk, hogy mi is olyan szerencsések leszünk mint pár társunk. Egyik reggel aztán motorfűrész zajára ébredtünk. Na gondoltam, már biztosan nem leszünk földlabdások. Sivított a fűrész, egyre közelebb értek hozzánk. Sorba dőltek ki társaink és már csak pár sor választott el a favágótól, mikor megjelent egy erdész és azt mondta:
- Ezt a kis fát labdásan vegyétek ki, kár lenne érte, olyan szép!
Ekkor felsóhajtottam és bíztam a szerencsében, hogy ezek után csak jó helyre kerülhetek. Jött egy ember, kiásott a földből ée földdel együtt becsomagolt egy jutazsákba, ahol aztán kényelmesen elhelyezkedhettem és vártam további sorsomat. Aztán jöttek rakodómunkások traktorral és felraktak minket a pótkocsira, majd egy nagy telepen átraktak sok társammal együtt egy másik, de kisebb autóra. Ekkor tudtam meg, hogy egy karácsonyfa árus vásárolt meg bennünket és hallottuk, mikor megegyeztek, hogy karácsony után, amelyikünket visszahoznak azt ideszállítja még a két ünnep között. Nagyon megörültem, hiszen az azt jelenti, hogy nem kell szemeteskuka mellett végeznem, visszakerülhetek ide a társaim közé. Most már csak azon kell izgulnom, hogy jó helyre kerüljek, szépen feldíszítsenek és okozzak sok örömet a családnak, akiknek nagy esemény ez az évente egyszeri ünnep.
Ettől az árustól egy középkorú családhoz kerültem, akiknek egy nyolc éves kislányuk volt, aki mozgássérült és otthon is csak tolókocsival tudott közlekedni. Nagyon megsajnáltam, mikor megláttam és elhatároztam, hogy a lehető legszebb leszek és fel fogom vidítani, mert sok szomorúságot láttam a szemében. Édesanyja díszített fel és bizony sokszor elmondta közben, nagyon sajnálja, hogy nem tud szebb díszekkel feldíszíteni, de sajnos a kislány gyógyítása nagyon sokba kerül. Most nem futja másik díszekre és egyéb csecsebecsére, de Ő most is, mint minden évbe nagy szeretettel készíti el a karácsonyfát és biztos benne, hogy az Ő lányának ez lesz élete legszebb karácsonya, hiszen most már biztosan meg fog gyógyulni, vagy legalábbis fog tudni boldogulni az életben, nem lesz rászorulva másokra. Felrakta ágaimra a pár évvel ezelőtt vásárolt figurákat, a fél kiló szaloncukrot, még gyertya és égősor is került, igaz nem minden izzó világított, de az ünnep fényét az nem rontotta. Egyszerű, de szép karácsonyfa lettem és igazán büszke voltam magamra, hogy olyan helyre kerültem, ahol nem a pompa számít és nem a drága díszek, meg a roskadásig tele ágak, hanem a szeretet és az egyszerűség árad a családból. Azután következtek az ajándékok, melyek játékból kevésbé, inkább praktikus és mindennapi dolgokból állt, mint egy pulóver, sál sapka kesztyű, hiszen, mint az Édesapa mondta, most először nyílik alkalom a kislány életében téli hidegben is kimenni a levegőre és élvezni a havat, a hideget és a gyenge, de boldogító napsütést. Hosszú évek után először nyílik alkalom a feszültségmentes és nyugodt ünneplésre. Mint a szülők elmondták, nagyon beteg lett a kislány mindjárt születése után és sokszor bizony a karácsonyi ünnepeket is a kórházban töltötték. Igazán most lát először karácsonyfát, amely csak az övé és neki vannak alatta az ajándékai. Nagyon sok szenvedés és küszködés árán jutottak el idáig, hogy a gyógyulás útjára léphetett és sok mindenről le kellett mondai a szüleinek azért, hogy kislányuknak legyen esélye az életre. Hiszem, hogy én is hozzájárultam kis mértékben gyógyulásához, mert igyekeztem a lehető legszebb lenni. Ragyogtam, mikor a szülők és a nagyszülők meghatottan adták át ajándékaikat és csillogó szemükben látszott, hogy végre kisimulhatnak ráncaik és nem kell arra gondolni, hogy vajon mi lesz holnap!? Nagyon szép karácsony volt és őszintén örült mindenki a kislány örömének, persze a szerény ajándékok mellé azért kevés narancs és csokoládé is jutott és fogadalom, hogy jövőre már tolókocsi nélkül vidámabban fognak karácsonyozni.
Mikor elvonultak, megkönnyebbültem és egyben nagyon örültem, hogy Én kerültem ide, Én lehettem szem és fültanúja egy család őszinte összetartozásának, bánatának és örömének. Örültem, hogy Én aki csak egy szerény kis karácsonyfa, jelenlétemmel hozzá tudtam járulni ennek a kislánynak az öröméhez és reménykedtem benne, hogy jövőre is szép és békés karácsonya lesz.
Ünnepek után visszaszállítottak a kertészetbe, ahol kiültettek társaim közé és vártam, hogy teljenek a napok, legyen belőlem nagy fa, legyek tetőfa, vagy bútor, mert Én már egyszer voltam karácsonyfa. Voltam egy igazán hányatott sorsú kislány örömének egyik okozója és azóta is büszkén és megindultan gondolok vissza rájuk, akik ismeretlenül is a legközelebb kerültek hozzám. Vágyakozva nézem a fiatalabb testvéreimet, hiszen most Ők kerülhetnek családok ünnepségének kellős közepébe és emelhetik az ünnep fényét, mert minden fenyő életében csak egyszer adódik meg, hogy Ő legyen a középpontban és kívánom mindenkinek, legyen békés, boldog ünnepe!