Helyi járatú buszon ülve hallottam a következő párbeszédet: - Szia Csillu! De jó, hogy taliztunk, már annyira el akartam mondani Neked valamit! - Halljuk, mi az a nagy valami? - Hát biztosan tudod, hogy már régóta gondolkodtunk Tibivel a gyerekvállaláson, de a körülmények sajna nem a leg kedvezőbbek, illetve most talán sikerül! - Mesélj, ne csigázz tovább! - Tibi az önkormányzattól igényelt és kapott is a fiatalok házában lakást, úgyhogy beköltöztünk a hétvégén, most már nem kell albérletről, albérletre járni, így vállalhatunk végre gyereket. - Ez nagyon szupi, örülök, hogy elindultok végre, bárcsak Én is meg tudnám oldani, de egyedül és lakás nélkül..... Igazán jó volt hallgatni ezt a beszélgetést és örültem, hogy vannak még olyan fiatalok, akik felelősséggel vállalnak gyerekeket és nem a Családiért, meg a segélyekért szülnek. Biztosan nem egyszerű a mai világban egy gyermek vállalása, de mikor volt az? Most sok fiatal a karrierjét építi és elfeledkezik a gyermekéről, aztán meg ketyeg a biológiai óra és egy re jobban kitolódik a szülések időpontja. Ugyanakkor ebben a bizonytalan világban, melyik szülő meri kimondani, hogy édes gyerekem, vállaljátok csak be, majd segítünk. Valamikor tudtak a nagyszülők segíteni, de mióta Ők is a megélhetésért dolgoznak nyugdíjuk mellett, egyre nehezebb. A központi támogatás meg úgy gondolom hagy kívánni valót maga után. Aki tisztességes körülmények között akarja felnevelni gyermekét és felelősséget is érez a nevelés iránt, az nehezen vág bele. Aki meg szüli sorban a gyerekeket, az nem minden esetben gondolkodik felelősségteljesen, azt hiszem. Gyermekvédelemben dolgozom és látom, hogy honnan kerülnek állami gondozásba gyerekek, akiknek ha van egy csepp szerencséjük, akkor talán nevelőszülőnél köthetnek ki, de a vér szerinti szülők lassan elfelejtik Őket. Ismerősi körben van olyan, akinek az első "házasságából" született három gyermeke már intézetben nevelkedik és a második "házasságából" is már egy ott van. Meg kellene gondolni, ki mire vállalkozik és véleményem szerint a családgondozóknak is szigorúbban kellene fellépni a gyermeküket nem a megfelelő módon és körülmények között nevelő szülőkkel szemben. Számtalan alkalommal voltam környezettanulmányt készíteni és bizony sokszor nagyon mostoha körülmények között találtunk gyermekeket, mikor megkérdeztük az Anyukát, hogy miért nem tudnak kicsit kitakarítani és festeni, rendet rakni, azt felelte, hogy nincs pénz. Én meg azt gondolom, hogy sok minden múlik a pénzen, de nem minden! A takarítás és a ruhák tisztán tartása alapvető lenne, de sok helyen még ez sincs meg. Szülők nem dolgoznak, alul iskolázottak és nem hajlandók felnőttoktatásban részt venni. Sokunk számára rejtély, hogy miből élnek és tartják el gyerekeiket. Apropó: gyerekek! A minap találkoztam egy kislánnyal az iskolájuk bejáratánál, aki nem tudván, hogy ki vagyok, megkérdezte Tőlem, hogy Én hoztam a reggelit? Mondom ilyen korán. Azt felelte igen, mert Ő nagyon éhes. Kíváncsiságomat nem elégítette ki, ezért visszakérdeztem: Miért, otthon nem kaptál reggelit. Áááá! Otthon sosincs mit enni! Hát ezt igazán nem hiszem el, de biztosan van igazsága a gyereknek, hiszen tudjuk, hogy a gyerek ritkán hazudik. Ha viszont valaki nem tudja eltartani gyermekét, akkor minek vállalja? Az állam megadja nekik a családi pótlékot (bocs: iskoláztatási támogatást!) de a felhasználását nem ellenőrzi. Nos sok mindent lehetne a felhasználás módjáról írni, de nem ide tartozik, majd talán egyszer. A gyermekvállalás meg legyen a felnőttek felelőssége, de nem kéne azokat segíteni, akik utána nem tudják vállalni a nevelésüket.