Sajnos nem telik el úgy nap,hogy ne halljunk fiatal vagy gyermekkorú bűnelkövetőkről. Egyre drasztikusabb és durvább elkövetési módokról hallani. Azért Én elgondolkodtam, hogy ezeknek a fiatal és gyermekkorú "bűnözőknek" mi a motivációjuk?! Úgy érzem, hogy a társadalom ilyetén alakulása és a szülők felelőtlen gyermekvállalása, ami által nem igazán értenek a gyermekneveléshez, vezet odáig, hogy utcára kerülnek a gyerekek, iskolát messze kerülik, mint anno a szüleik, mert sokkal jobb csavarogni. A csavargáson át aztán jönnek a keményebb hétköznapok az idősebbek vagy erősebbek fenyegetései. Egyre több a kihasznált gyerek, sokszor a szülők tudtával és sajnos, beleegyezésével, mert sokszor a szülő sincs tisztában gyerekei hollétéről. Sok gyerekkel beszélgettem, akiknek nincs múltjuk, csak a bűnözésre és a kihasználtságra emlékeztek, mikor csak azt ették, amit az utcán az idősebbek meghagytak nekik. Haza nem nagyon volt érdemes menniük, mert ott sem jutott több. Szülői felelősségről ezen esetekben ne is beszéljünk. Falkákba verődve csavarognak az utcákon, tereken, plázákban és a piacokon, lesve az alkalmat és pillanatok alatt elcsenni ezt-azt. Szervezettebb bűncselekményekbe csak az idősebbeket vonják be, mert ügyesebbek és nem jár el a szájuk. Otthon nincs aki megkérdezze tőlük, hogy: Édes gyerekem, merre jártál!? Természetesen a kérdés sokszor költői, hiszen választ a felnőttek sem igazán várnak rá, csak fitogtatják szülői mivoltukat, több esetben erősen beszámíthatatlan állapotban. Ezek a szülők hasonló körülmények között nőttek fel és már nem ritka, hogy ilyen családból a gyerekek egymást váltják az intézetekben, ahol aztán tovább csiszolhatják gyakorlati tudásukat. Velük beszélgetve, bizony vannak páran, akik a jövőjüket elképzelni sem tudják, hogy mit kezdenek az életben. Többüktől hallottam már, hogy ugyanazt a bűnözői életmódot fogja folytatni, amelyiket bekerülése előtt, mert máshoz nem ért, tanulni nincs kedve. Szüleiket is csak idegenekként emlegetik, hiszen nem ismerik Őket. Visszakerülni a családba, egyik sem akart, hiszen szinte minden testvér hasonló helyzetbe van. Azt nem tudom mi lenne a megoldás, de amíg kapják az ilyen szülők is a segélyeket és szociális juttatásokat, addig nem fogják erőltetni a gyerekeik iskoláztatását. Hol kellene először rendet tenni? Kinek a felelőssége mindezen kialakult helyzet? Megoldás e a segélyek emelése? Több ilyen sok gyerekes családnak sikerült közmunkát felajánlani, de nem igazán élnek vele. Erről a témáról is lehetne sok oldalt írni, de azt hiszem mindnyájunknak vannak tapasztalatai ez ügyben. Kérem véleményüket, kíváncsian várom, hogy más részén az országnak, milyen helyzet e téren!?