Lábat lógatók

-Az csak lábat lógatni tud!-mondja egyik alkalmi ismerősöm az egyik zalai kistelepülésen. Ide jöttem adatot gyűjteni az egyik készülő anyagomhoz. Csak úgy találomra szólítottam meg az illetőt, de azt hiszem pontosan beletaláltam, mert csak úgy ömlött belőle a szó: -Tetszik tudni, mikor ezeket ide betelepítették, mert addig a falun kívül éltek egy telepen, akkor kezdődött az ellenségeskedés. Őket behozta a Tanácselnök, építtetett a TSZ brigádjával házakat nekik ingyen és minimális bérletért, akkor zúgolódott a nép hogy nekik miért lehet!? Sok embert irritált és hozzáteszem jogosan, hiszen mások úgy kuporgatják össze a kevés kis pénzből a megélhetést és éjt-nappallá téve dolgoznak, hogy fedél legyen a fejük felett, ezek meg minden szíre-szóra házat kapnak. Hát ez volt az elindítója a gyűlölködésnek minálunk. Később meg már mindent erre alapozva hordott a nép, ha bármi sérelem érte. Ezek kérem dolgozni nem szeretnek csak gyerekeket szülni a családiért. Én ledolgoztam az egész életemet és mire vittem? Van egy házam, ami rendben van igaz, de még mindig tartozást fizetünk. Neki van egy frissen felépített családi ház, amiben lakhat és még törlesztése sincs. Én dolgozom, amiért minimálbért kapok és a fizetésem felét visszaviszem a munkahelyemre, mert a bejárási költség és a napi kaja felét teszi ki a fizumnak. Élik mindennapi életüket a családiból és a segélyekből, költségük meg semmi. Modern telefonokkal szaladgálnak és hitelbe vásárolnak, mert a kocsmába kell a pénz. Csodálkozunk, hogy nem szeretik Őket, hiszen minden falusi rendezvényen ott tolonganak, etetik a családjukat a falu pénzén, mulatnak és este provokált verekedésekkel fitogtatják erejüket. Hát ezért nem lehetnek szeretni Őket. Gyerekeik minden nap lógnak az iskolából és a kisebb gyerekeket zsarolják, elveszik tőlük a reggelit, uzsonnát és a zsebpénzüket. Mikor próbálunk tenni valamit, a jegyző úr tanukat és fényképes bizonyítékot kér. Egyszer az egyik kiszámolta Nekem, hogy Ő mennyi pénzt kap egy hónapban és Én mennyiből élek! Hát az övé többre jött ki és járulékot sem fizet, de minden ingyen jár neki, mert hátrányos helyzetű! Nos kedves Uram! Ha ez nem megfelelő alapanyag az Ön vizsgafelkészüléséről, akkor jöjjön el egyszer közénk és hallgassa meg az embereket, akik már nagyon el vannak keseredve és várják, de nagyon a változást, ami nem kizsákmányol és ekkora különbséget tesz emberek között. Biztosan tudnánk olyat mondani amiből egy doktori is kitelne. Döbbenten hallgattam szavait és elgondolkodtam, hogy miként lehet ilyen körülmények között élni és olyanokkal együtt élni, akiktől fenyegetve érzik gyerekeink magukat és tehetetlenek vagyunk velük szemben, ugyanakkor tisztességes állampolgárként tudjuk, hogy jogkövető ember nem ön-bíráskodhat és várnia kell a hivatalok és az arra hivatottak intézkedéseire. Remélni tudom csak, hogy ez a hirtelen kirohanás nem alaptalan. Mivel nem tartozik az általam gyűjteni kívánt anyaghoz szorosan, így nem is firtattam tovább, de továbbgondolásra érdemesnek tartva, közzé tettem, ami annak a kis zalai falunak és valószínűleg másoknak is problémája. Kicsit másképp írtam le, mint a mesélő elmondta, mert sok olyan elhangzott, ami nem nyomdafestéket tűrő és olyat is, aminek alapját nehéz lenne ellenőrizni, de a lényeget megpróbáltam hitelesen átadni.