Belvíz

Nagyon sok(25-30cm)hó esett a múlt héten, szinte egy nap alatt. Örültek neki gyerekek és felnőttek, szép fehérbe öltözött a táj. Jött a hideg idő, úgy gondoltuk tartós lesz a hó és talán karácsonyra is tartalékol valamennyit a természet. Aztán eltelt két-három nap és rettentő erős felmelegedés következett be(17-20 fok.) egy nap alatt mind el is olvadt, ekkor jöttek a problémák. A föld már nem tudta elvezetni a rengeteg vizet és megduzzadt patakok, folyók gátjain keresztül törve keresett utat magának a víz. Nem látszanak a gátak és már lassan a lakott területeket veszélyezteti az áradat. Óráról - órára emelkedik a víz szintje és még megjósolni sem lehet, hogy hol fog tetőzni. Soha nem látott vízszintet mértek a Zala folyó településünkön lévő szakaszán. Elbirtokolta a víz a szántóföldeket, réteket és az alacsonyabban fekvő utakat is. Homokzsákokkal védjük a település becsatlakozó útjait, hogy ne törhessen át rajta. Döbbenten nézzük a gyarapodó víztömeget, tehetetlenül várjuk, hogy tetőzzön és apadásnak induljon. Ugyanakkor a TV csatornákon keresztül nézzük és hallgatjuk a híreket, megdöbbenünk, hogy kicsi országunkban mekkora területek állnak víz alatt és naponta mekkora károk keletkeznek. Akkor Mi még ne szóljunk semmit, hiszen nálunk még nem veszélyeztet emberi életet, lakóházat és egyetlen család vagyona sincs veszélyben. Persze szép látvány a havazás, de olvadás után ekkora kárt okoz. Most is nézem az időjárás jelentést, ahol az elkövetkező napokra havazást ígérnek és nem is kis mennyiségben. Ha az is ilyen hamar elolvad, hova lesz a sok víz? Azt hiszem a természet bünteti az embereket a pazarló és meggondolatlan környezeti károsításokért. Miért csak a bekövetkezett események után jut eszünkbe a védekezés? A Zala folyó településünkön átfolyó szakaszának csak talán a fele gáttal védett. Miért nem építünk ki gátat a megelőzés érdekében? Talán azért, mert még nem történt komolyabb tragédia? Ha történne, akkor ki lenne érte a felelős? Pénzt kellene keríteni és minél hamarabb megépíteni a gátat, hogy ne a réten lássuk a vizet, hanem maradjon a medrében, ekkor talán nyugodtabban aludnának az emberek, nem kellene tragédiától tartani.
Sajnálom, hogy ilyen gondolatokat kellett papírra vetnem, de ez a valóság és a tehetetlenség érzése íratta le Velem ezeket a gondolatokat.Remélem, hogy a 2010-es év ezzel a mostani eseménnyel zárul és az ünnepekre, valóban Illeni fog a békés, meghitt jelző!